A reggeli izületi merevség már évek óta hozzátartozik a felkeléshez.
Körülbelül két éve azt vettem észre, hogy egy rövid ideig tartó üldögélés - akár egy 10 perces vezetés - után alig tudok felállni és elindulni.
Olyan másfél éve, a cserkésztáborban elkezdett fájni a jobb lábfejem külső éle. Azt hittem, hogy megrepedhetett a kisujjam, mert előző nap belerúgtam éjjel egy székbe.
Aztán két nap múlva elmúlt a fájdalom, úgyhogy elfelejtkeztem róla. De három hét múlva újra támadt, és annyira fájt, hogy elmentem orvoshoz. Aki azt mondta, hogy valószínűleg tényleg megrepedhetett a csontom. Mivel itt - Angliában - nem küldenek egy himi-humi repedéssel röntgenre, belenyugodtam az egészbe, és vártam, hogy elmúljon a fájdalom. Jött a nyár, és lassan el is múlt.
Úgy október körül újra elkezdtem sántikálni. Hol jobb volt, hol rosszabb, de mozgatás után mindig jobb lett.
Áprilisban mentem el az orvoshoz, mert néha már nagyon fájt. Elküldött röntgenre, vért is vettek. Amikor visszamentem, azt mondta, hogy ő nem lát semmi komolyat, de azert elküld a reumatológushoz. Júniusra kaptam időpontot. Addigra már ott tartottam, hogy kétszer meggondoltam, felmenjek-e az emeletre. Mindkét csípőm és térdem, a bal csuklóm, a jobb állkapcsom, a bal lábfejem, bokám nagyon fájt. A lábfejem meg volt dagadva kicsit, és rózsaszín volt. Mielőtt elmentem az orvoshoz, kicsit jobb lett persze...
Az orvos megtapogatott, megtekergetett, és azt mondta, hogy elküld MRI-re. Ezt az időpontot elég gyorsan megkaptam. A következő időpont október végére szól... A vizsgálat után megkaptam levélben a diagnózisát is: reumás izületi gyulladást sejtett, bár pár jellegzetes tünetem hiányzott: bőrkiütés és bőr alatti csomók.
Az MRI után sokkal rosszabb lett. A lábfejem és a bokám bevizesedett, és éjjelente alig tudtam aludni, mert minden pózban fájt az egész lábam.
Így jött el a nyár, és abban reménykedtem, hogyha abbahagyom a munkát (egy iskolában dolgoztam), akkor jobb lesz. De nem lett jobb. A nyaralásunk alatt is fájt.
Mikor pár napja visszajöttünk, volt egy fájdalommentes napom. Azóta rosszabb, de sokkal jobb, mint azelőtt.
Azt hiszem a tanulság az, hogy minél előbb el kell orvoshoz menni, és nem kell elütni a problémát azzal, hogy "korral jár". Én azért nem mentem el előbb, mert még fiatal koromban egy rokonomnak ezt mondta az orvos, ami lehetett igaz az ő esetében, de az enyémben nem. Az a legjobb, ha még azelőtt diagnosztizálják, mielőtt visszafordíthatatlan deformációkat okozna.
Remélem, én még nem tartok ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése