Most nem fáj

Jó régóta nem írtam, mert szerencsére nincs miről. Nem fáj semmi vagy ha igen, akkor csak inkább feszül, és kis pihentetéssel, iszapos lóbalzsammal (jól hangzik :-)) való kenegetéssel elmúlik az is.

Azért vannak deformációk, de érdekes, hogy változnak. A bal mutatóujjam tövében például egészen visszaalakult, míg a jobbnál most kicsit nagyobb. A rüsztömön is visszament, de azért látszik.

Múltkor kaptam egy telefonhívást a körzetimtől, hogy a kórháztól előre kapott vérvétel papírjaimon pont azt nem nézik, ami a legfontosabb lenne, úgy fél éve. A múlt pénteken voltam először az új papírral, és remélem minden rendben van. Nem izgulok nagyon, mert nagyon alacsony dózist kapok a gyógyszerből, de azért ez egészen elképesztő.

A mediterrán diétámat folytatom és már egészen hozzászoktam, csak néha hiányzik, hogy nem tudok csak úgy leemelni a bolti polcról bármit, ha megéhezem.

Mivel a diéta nem engedi meg a búzalisztet, mindenfélével próbálkozom. Sajnos sem a hajdinaliszt, sem a barna rizsliszt nem olyan könnyű, mint a búza, úgyhogy kísérletezni kell. 

Viszont ha sajttortára van kedvem, annak nagyon jó alap a kekszmorzsa helyett a kesudió és datolya. A Lidlben kapható 20 dkg-s csomagot csak be kell tenni a konyhai robotgépbe, aminek van aprítója. A benne lévő zsíroktól teljesen összeáll, és bele lehet nyomkodni a papírral kibélelt tortaformába. Amíg a 5-600 gr mascarponét kikeverem egy kis Truviával (nem kell sok) és a gyümölcs (általában felolvasztott vegyes erdei gyümölcs lecsöpögtetve) egyharmadával, addig az alapot beteszem a mélyhűtőbe. Amikor megkentem a krémmel, feldíszítettem a gyümölcsökkel, mehet a hűtőbe. A legjobb, ha már egy éjszakát állt. Ha ereszt a kapcsos tortaforma, egy tányért teszek alá. Jó étvágyat!

Visszajött

Csalódott vagyok, ezért reggel dühös voltam, most már csak szomorú.

Éppen tegnap mondtam a férjemnek, hogy milyen örömöt okozott csak úgy egyszerűen átfutni a zebrán. 

Még pár napja pont gondolkodtam rajta, hogy most már itt az ideje egy új bejegyzésnek, mert láthatólag kezdek kimászni a betegségből.

Nagyon régen nem írtam, aminek egy fő oka volt: a kedvetlenségem. Szeptember óta nem volt munkám, és ez a fájdalmakkal együtt nagyon megviselt. Tudtam, hogy mi a baj, de  persze nem tudtam "összeszedni magam". Az, hogy tudod mi a bajod, még nem segít a dolgokon. Így is nehéz volt szembesülni a tényekkel. Amikor kitöltöttem egy NHS kérdez-feleleket a depresszióról, csak úgy koppant a lelkemen a sok "yes": most már hivatalosan is tudom, hogy mérsékelt depresszióm van.

Persze a legfőbb baj a munkanélküliség és kilátástalanság volt. Csak sodródtam, néztem az álláshirdetéseket, beadtam a jelentkezéseket.

December végén jó hírt kaptam: felvettek abba a college-ba, ahol önkénteskedem. Sajnos csak részmunkaidő és csak 1 éves szerződés, de nagyon örülök neki. 

Szeptember óta folytatom a mediterrán diétát, szóval azóta se cukor, se liszt. Októberben elkezdtem a Methotrexate-et szedni, ami elnyomja az immunrendszeremet, és ezzel segít leküzdeni az izületi gyulladást. Azóta egy csöpp alkoholt sem ittam, hiszen emellett kéthetente nézik a máfjunkciómat. Abbahagytam az aszpirin szedését is. Egy kicsit lefogytam, de nem nagyon. Szerencsére a felsőkarom már nem olyan csúnya. Ezek szerint nem igaz, hogy a cukor-alkohol-liszt elhagyásával csodákat lehet elérni a fogyásban...

Ugyan még reggelente érzem egyik-másik kézizületemet, de az gyorsan elmúlik. Még mindig tudatos örömet érzek afelett, hogy föl-le mászkálok a lépcsőn fájdalom nélkül, de tulajdonképpen már október óta rendben vagyok.

És erre ma visszajött az egyik talpélemben a fájdalom, pont ott, ahol az egész elkezdődött még másfél éve. Tegnap óta meg fáj a farokcsontom is.

Márciusban megyek újra a doktorhoz. Abban reménykedtem, hogy akkor majd abbahagyhatom a gyógyszerszedést, de most nagyon félek, hogy mégsem.

Várakozás

Sajnos nem sikerült a tervem: hiába ölte meg a fogorvos a foggyökeremet, maradt a fájdalom. Hát, legalább a fogam egészséges...

Sőt, mióta visszajöttem, volt még egy-két nagyon rossz napom. Még úszni sem tudtam elmenni. Pedig az tényleg nagyon jót tesz.

Három napja észrevettem, hogy bár nem fáj a kezem, az egyik mutatóujjam tövénél elkezdett nőni egy göcsört. Kicsit sírtam, de most már túl vagyok rajta.

A diéta nem nehéz, csak néha szeretnék édességet enni. Szerencsére most már tényleg nagyon sokféle cukor- és lisztpótló van. Steviát, Canderelt és gyümölcscukrot, illetve kókuszlisztet és darált mandulát használunk.

A férjemnek van egy nagyon finom receptje, ami kesudióból, datolyából és kakaóporból áll. Mint egy szelet csoki, de legalább egészséges. Pár napja répatortát csináltam, citromos krémmel a tetején.

Most már hat hete szedem a gyógyszeremet, úgyhogy még másik hatot kell várnom, hogy hasson. 

Úgyhogy várok.

Utcakő

Egész eddig sosem vettem észre, hogy milyen sokfajta térkő van. A vakációnk alatt láttam francia, német, magyar és belga köveket. Az a benyomásom alakult ki, hogy a városokat elöntötte egy térkő lavina, amely néhol ízléses, néhol pedig ízléstelen köveket hozott magával.

Persze a szép épületeket is láttam - amiket mindig szerettem bámulni -, de főleg a térkövek kötötték le a figyelmemet - ha tetszettek, ha nem.

Régen nem tudtam, hogy ilyen sok van belőlük, kivéve ha magassarkút viseltem. Van kicsi, nagy, közepes, világos, sötétebb. Vannak egységesek vagy mintában elrendezettek. De a legfontosabb, hogy vannak barátságtalan durva felületűek és kedves simák. Vagy legalábbis egy sávnyi sima a durvák között.

Nem vagyok térkőszakértő. A térkövek egyenesen hidegen hagytak egészen pár hónappal ezelőttig, amikor elég fájdalmasan ráébredtem, hogy jobb, ha nem a szép házakat bámulom, hanem a földet magam előtt. 

Akkor még nem voltam biztos benne, de a nyaralásunk alatt megérkezett a levél a diagnózissal: reumás izületi gyulladás.

Mivel már gyanakodtam rá, hogy ez lehet a baj, pár hete kisírtam magam: soha többé nem lesz olyan az életem, mint volt, állandó fájdalomban fogok élni, soha nem lehetek boldog nagymama, állandó gyógyszerszedés és letargia lesz a sorsom és 10-15 évvel kevesebbet élhetek.

Körülbelül két nap alatt túljutottam ezeken a gondolatokon - magam és a férjem segítségével, és elhatároztam, hogy nem adom fel.

Az egyik barátnőm elmesélte, hogy neki ugyanolyan panaszai voltak, amikor ugyanolyan idős volt, mint én. Valaki ajánlott neki egy kúrát, amit végig csinált, és 20 éve semmi baja. Az almaecet-melasz-méz kúráról van szó, sós lábfürdővel kiegészítve. Ugyan azt olvastam az interneten, hogy ez csak egy mítosz, de mivel nem tűnik túl veszélyesnek, elkezdtem. Majd beszámolok róla.

Azt is olvastam, hogy a mediterrán diéta jót tesz. Ebben a hivatalos és a magánvélemények is egyetértettek, igaz az orvosok szerint csak enyhíti a tüneteket, és szó sincs arról, hogy meggyógyítana. Úgyhogy azt is elkezdtem és megrendelem Marina Young könyvét (A quest for well-being: How much does food hold the key?). 

A vélemények megoszlanak, hogy a testmozgás jót tesz-e. A férjem szerint, ha az izmok elég erősek, akkor meg tudják könnyíteni az izületek munkáját. Az ő komoly hátfájása a mélyhátizmok megerősítése után múlt el, és azóta sem tért vissza. A testmozgás meg ráadásul jó a levertség ellen. Úgyhogy újra elkezdem az edzőterembe járást és az úszást - persze csak módjával.

Eddig napi két aszpirint szedtem (se az ibuprofen, se a paracetamol nem használt), és pár nap múlva megkapom a gyógyszeremet (hydroxychloroquine). Remélem nálam nem lesznek mellékhatásai.

Most bizakodó vagyok és tettrekészebb, mint az utóbbi pár hónapban.